Azok az egyéni vállalkozók, akik nem tartoznak a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény (katatörvény) hatálya alá, a kapott támogatást a személyi jövedelemadó törvény (szja-törvény) rendelkezései alapján számolhatják el.

Az szja-törvény nem határozza meg konkrétan, hogy mi tekinthető támogatásnak. A törvényben található fogalomtár csak a költségek fedezetére és a fejlesztési célból kapott támogatásokra ad meg részletes definíciót (ezt cikkünkben a későbbiekben érinteni fogjuk).

A fentiekre tekintettel támogatásnak mindazon más személy által juttatott vagyoni értéket tekintjük, melyet a vállalkozás nem valamely szolgáltatásteljesítés vagy termékértékesítés ellenértékeként kap meg, hanem amely a vállalkozás működésének elősegítésére (például költségek fedezetére) vagy valamely beruházás ellentételezésére szolgál.

Az szja-törvény 49/B paragrafusának (3) bekezdése rögzíti, hogy az egyéni vállalkozás által megkapott támogatás elszámolásának szabályai gyakorlatilag megegyeznek az önálló tevékenységet folytató magánszemélyre vonatkozó szabályokkal.

Az szja-törvény 10. számú mellékletének 5. alpontja pedig nevesítetten az egyéni vállalkozás bevételének tekinti a vállalkozó által "felvett támogatást". A fenti törvényi szövegrész alapján az egyéni vállalkozónak – fő szabály szerint – a jóváírás napján bevételnek kell elszámolnia a kapott támogatást.

A támogatásoknak alapvetően két csoportját különbözteti meg a törvény. Egyrészt – mint fentebb említettük –  a törvény nevesíti a "költségek fedezetére vagy fejlesztési célból" kapott támogatásokat, másrészt mindazon támogatásokat, melyek nem tartoznak ebbe a körbe.